Viszlát, drága Bobacsek! A helyemen feküdtél mindig, amikor éjszaka tértem csak haza. Meg böködtél az orroddal, hogy kicsit simogassunk már. És vöröses-barna bundával áldottak meg és naaagy, izmos mellkassal. Hihetetlen kedves kutya voltál. És egy igazi kutyamatuzsálem végül.
2008. okt. 18.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése