Visszatérve arra a kis villogó 28-ra, ilyen csodaszép és mennyei finom tortát csinált nekem a lakótárs:
És aztán este, végrevégrevégrevégre eljutottam Matthew Herbert Big Bandre, micsoda koncert volt... Utoljára egy Deti Picasso-koncerten volt ilyen mélyreszaladás, ott elsírtam magam a Ninarén. Herbertre iszonyú régóta várok (a Citadellás dídzsézés kritikán aluli volt), másrészt sokkal jobb, mint amit vártam, kicsit féltem, hogy annyira kifacsart zene lesz ez, amit már nem bírok meghallgatni, de valahogy tökéletes volt az arány. Ez volt az utolsó szám (nagyon bíztam benne, hogy előadják), csak nem Dani Siciliano és ez a hölgy volt, hanem egy harmadik, akinek a hangja minden mikrofon nélkül is simán telezengte volna a Teátrumot. És mennyit röhögött! Nagyon helyes volt. Szóval az Audience:
És ha már szóba került, ez lenne az eredetije, a nembigbandes:
És most el is öntött ez a zene meg a hozzá kapcsolódó emlékek és 2 napja alig aludtam, mert Pipicsibikénk beteg és éjjel órákig fent és ez rettenetes, már nincs is hangja, csak kis repedtfazék. Úgyhogyviszlát.
6 megjegyzés:
Ha nincsen neki hangja, akkor mit is hallgatunk éjjelente 11 és hajnali fél három között?
arlobaba majd meggyogyitja. remelem. :)
óóó, hát sikerült az arlo-project? hú, nagyon-nagyon köszönjük :) mikor jössz?
Arlobaba annyira menő, hogy mindent meggyógyít! Valóságos esztétikai antibiotikum. Tűkön ülve várjuk! :)
Nemnem, tűkön ülve Gatchant várjuk - talán már repül is éppen??
Arlo nagyon állat! Kavicsokat varrtak a fenekébe, hogy stabilabban üljön! Vérprofi!
Megjegyzés küldése