notebook

Mondhatni állandóan a teendők listájával és el nem felejtendő dolgokkal küzdök, így mindig jól egy noteszke. Sokáig a minden napra egy lap moleskine-ért ácsingóztam, de aztán eljutottam a Namiba, ahol egy ilyen várt:



Biztos lesz előbb vagy utóbb okostelefonom és sejthetően egyszerűbb abban virtuális post-itokat meg mindenféle online naptárkákat bizergálni, de néha annyival jobb konzervatívan töltőtollal írni egy noteszkébe.

Sg perfect

Csupa ránc a kezem, mert teljesen kiszáradt. És hogy ehhez hogy jön Leonard Cohen, na úgy, hogy már vannak pillanatok, amikor annyira fáradt vagyok, hogy egyúttal öreg is. És akkor ráncos a kezem. Ez pedig egyszerűen tökéletes.

Félév

Marcello féléves volt néhány napja. Itt az ideje, hogy visszatérjek/írjak.

Mondjuk, hogy alakulnak a dolgok körülötte, nincs túl jól, de túl rosszul sem, majd ezeket is leírom valamikor, milyen szuper karácsonyunk volt (karanténos) pl. meg hogy milyen jó, amikor az ortopédián is szindrómákkal riogatják a szerencsétlen baba anyukáját stb. Pipikénken meg azt látom, hogy kutya baja lenne, ha lehetne játszótérre menni legalább vagy valamit sportolni, nemsokára meg táncolni, hihi. Most viszont nyafogós és nyűgös, amúgy jogosan, fél királysága hopp, elúszott.

Ja igen, Marcinak is lett beceneve, Manukikeko (igen, a maneki nekóból, apuka gyártotta ezt is, véletlenül). Nemsokára jön a Pipicsibi & Manukikeko kalandjai is.

Bízunk meg küzdünk, mit is tehetnénk. Amúgy ilyen cukik (nem ez a legfrissebb, majd az is jön egyszercsak).

Táskamánia

Hiába van ezer táskám, ha közben egy ilyen jön szembe:



Amúgy a többi sem kutya...

Rég

Több, mint két hónapja egy mukk se, jaj. Pedig bőven volna miről, csak csak csak...

Hmm

A fészbúkon láttam az előbb, hogy egy régi barátnak születésnapja van. Igaz, nélkül is pontosan emlékeztem. Azt hiszem, tavasszal futottunk össze otthon, ott volt még egy közös barátunk is, vele indultunk, karunkon és/vagy hasunkban gyerekek, a régi barát pedig állt és nézett furán, ahogy azt hiszem, én is, ott lebegett a veszteség (nem tudom máshogy fogalmazni), nem tudta, hogy tudom, nemrég elvesztette a babáját, így nem is mertem felhozni. Nyilván megint tombolnak a hormonjaim és fokozottan érzékeny vagyok most már mindenre, de a f.kivan, hogy így jönnek-mennek az emberek a életemben. És akkor még ez is eszembe jutott:



És akkor küldöm ezt a dalt annak, aki érti, nem csak ilyen direkt módon, hanem mert...
Hello \(.)(.)/

Joie de vivre

Életem legkeményebb bő egy hónapja zárult tegnap, a születésnapomon megszületett kisfiam néhány óra múlva a PIC-re került és csak nagyon sok nap után jött ki, megjárt egy fejlődés-neurológiai osztályt, csodával határos módon úgy tűnik, nincs baja (részleteket majd egyszer leírom, még nem megy). Tegnap volt öt éve, hogy meghalt az apám. Most úgy érzem, innentől kell jönnie a jónak.

Ez a Joie de vivre c. playlist régóta készül és most is folyamatosan alakul. Most újrahallgatva úgy érzem, mintha mindig is azért készült volna, hogy oldjon valami ilyesmit, amit átéltünk mind a négyen. Ezúton ajánlom már nem is olyan kicsi családomnak.



És hát ezzel a címmel kihagyhatatlan a kép is.