Okos macska

A szomszéd ház kertjében megszámlálhatatlan mennyiségű macska lakik, Pipi nem kis gyönyörűségére. A kertben mászkálva állandóan őket keresi, amikor nem falevelekkel és kis izékkel mütyürkézik.

Amúgy egész jófej macskák ők. Néha egész közel is jönnek, persze csak hosszas méregetés után, néha meg egy hirtelen emberi mozdulatra is elszaladnak, puhán, kecsesen, ahogy csak a macskafélék tudnak. Amiről meg írni akartam, az az, hogy mostanság újra és újra a kapuban pöfékelünk apukával, ahol mindig ugyanaz a látvány: ezek az okos kis macskák elindulnak csavarogni és el lehet jönni megnézni, körbenéznek, mielőtt lelépnek a járdáról, így feleslegesen szorítok nekik, simán látják a hazafelé tartó, 30-as táblával mit sem törődő nagyautós hegyieket, időben ugranak az úttestre és tűnnek el a szemben parkoló autó alatt.

De ha ilyen okosak lettek ezek a csodalények, mi a manónak kell nekik 9 élet?

Tavaszhívó

100, no meg jó hír is

Szombaton elfogyasztottam 100 db zsebkendőt. Az anyukám ugyanennyit. Hogy ez a nyomoronc takonykór mikre képes...

A nagy mennyiségű zsebkendőfogyasztás a kisebbik baj, sajnos a ma 4 napos unokahúgomat sem sikerült emiatt meglátogatni, amit végtelenül sajnálok. Pedig külön ezért utaztunk haza Pipivel. Hjaj. Rékababa egy kis tündéri hurkagombóc, íme egy fotó néhány percesen:



A kedvem borzasztó, az arcom robbanni készül, a szemeim leragadnak, ezért most megyek és iszom egy finom gyömbérteát mézzel és citrommal, hogy kicsit magamhoz térjek. Jövő héten igazi, legsúlyosabb rockandroll lesz a gyárban, nem lehet, hogy ilyen állapotban nyomjam végig.

Vajon az Elveszett jelentést nézzem meg este vagy A zuhahást? Otthon csak egy Mis Marple-t láttam és mozika hiányom lett.

Satin Doll

Itt a tavasz és ilyen komor idő van, hát ez nem járja. De úgy látom, hamarosan kisüt. Addig is zenécske, kis Duke Ellington, kávé előtt, után vagy közben.

Ez az én formám

Kedden szembe jött egy kéményseprő. Épp kendőben cipeltem Pipit, így el kellett gondolkodnom azon, vajon hol van rajtam gomb, mielőtt ide-oda pakolgatom őt. Na, hát ez az. Nem volt rajtam gomb. Mert a lustácska és feledékeny anyuka nem varrta vissza a nadrágjáról leesettet (hiszen a szülés óta használatos úszógumi remekül megfogja a régen is használt nadrágokat, minek is arra gomb), így aztán elszalasztotta az ajándékba kapott szerencsét is. Azért megfogtam valami gomb-szerűt a kabátomon, dehát...

Amúgy ha az ember tudja, hogy bizonyos környéken kéményellenőrzést végeznek és napokig arra viszi az útja, akkor kibabrál Fortunával vagy ő is mindent lát és érvényteleníti a gombfogást? Ez lenne a heti körkérdés egyúttal.

Ahogy beszél

Pama, Bama, Paba, Pabama. Ez mind mi lennénk, vegyítve. Papa+mama, baba+mama, papa+baba,papa+baba+mama. Vajon hadarás? Vagy együttmondás a cél? Inkább előbbi talán.
Ezen kívül van a brrraba, ami valamit olyasmit jelent, hogy baba autózik, vagy baba autót lát, még egy darabig nagyon fontos, mit pantomimel hozzá. A hangsúlyról nem is beszélve. Reggel papát vagy mamát hívja, hogy szedje ki végre rácsos börtönéből. Hát, az hihetetlen, hogy 3 perc alatt hányféleképp tudja kimondani. Kedveskedve, hivogatva, gyanakvóan, időnként kétségbeesve, vidáman, bosszankodva, követelőzve...
Megáll az ész. És még csak 15 hónapos, hát mi lesz még itt, kérem, ha már tud is beszélni? Nyakamat rá, hogy vidám évek következnek.

Moi je suis tango

Padtársamnak a nyomorult tesztelési kínok enyhítésére. (Amúgy albumon kicsit jobb.)