2011. márc. 10.
Talán az utolsó nyomoronckodás
Másfél órája szöttyögök kis mindenfélékkel, nehogy el kelljen indulni. Karnyújtásnyira a mumus (ez jelen esetben egy órás kirándulás feneszép fővárosunkban), megint genetikai tanácsadás. Pedig azt is tudom, mi fogunk válaszolni, nem lesz szúrás most sem, és mégis, ólomsúlyú az összes tagom, leginkább aludnék vagy sírnék valakinek a vállán, aki nem mond semmit, csak hagyja, hogy kijöjjön ez a kurva görcs, ami szépen összegyúródott az utóbbi hónapok alatt bizonytalanságból, félelemből és tehetetlenségből. Na, remélem, ezután már jön valami megkönnyebbülés.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Helló Kandibandi! Remélem minden rendben volt. Nekem van 2 vállam és nem kérdezek sokat.. bármikor... :)
Minden ok, csak hosszú leírni, de igyekszem :) és köszi!
Megjegyzés küldése