2010. jan. 25.

Hajrá hétfő

2010. jan. 20.

Hidegre és szürkére való tekintettel

Ilyet kérek szépen.



És a továbbiak itten.

2010. jan. 18.

Gombák

Még sosem vettem észre, hogy a gombák ilyen jófejek. És ehhez is az kellett, hogy a fácsén megtaláljak egy rég látott, gyerekkori barátot, aki írt, Reykjavíkból(!), aztán írtam, aztán írt és aztán elküldte ezeket a képeket, amiket - a szintén rég látott - párja csinált. Nohát ilyen a mai szösszenet. Meg nagyon szurkolok az unokahúgomnak, hogy megnyerje a firenzei utat (és ha igen, hoz parmezánt cserébe a vizuális közreműködésért). Jó kis deal, nem?

Pipiből hétvégén kitört a kistündér. Szinte biztos voltam benne, hogy lebetegszik és ezért van "szedálva", de nem. Az apjával zavartan néztünk egymásra, hogy akkor most mi is van, de nem jöttünk rá. Csak élveztük, hogy kicsit alacsonyabb fordulatszámon pörög, egy leheletnyivel kevesebbet beszél és olyan 39%-kal kevesebbet sikít fejhangon/bömbölődik/nyifog/fetreng a földön. Viszont kedvesen csacsog, hihetetlen összefüggésekre jön rá, artistának készül, jön és ledönt a lábunkról egy mélyről feltörő kacajával. BűbájMici ilyenkor. Azért mára már kicsit visszaálltunk, volt sokperces üvöltés a bölcsiből kijövet, hogy kapjam fel a nyakamba, de állhatatos voltam és addig magyaráztam, hogy ez nekem már nem megy, míg el nem fogadta. Apró csatákon múlik néha...

2010. jan. 15.

Push Push

Hátha felpörget.

2010. jan. 14.

2010. jan. 3.

Érzelg, aztán nem, aztán megint

Nemtom, mi van, de napok óta ezt hallgatom (meg az egész lemezt). Sem ennek a számnak, sem Sealnek nem vagyok igazi rajongója, persze szeretem meg minden, de ennyi. De valahogy együtt üt. Ja igen, erről beszélek:



Aztán a fácsén hirtelen többen a 500 Days of Summer-ről kezdtek diskurálni, ráadásul jókat mondtak róla, aztán megnéztem, mit ír róla a Filmbuzi, aztán megnéztem a filmet. Hát, ebben aztán van minden, amitől azt érzed, hogy navééééééégre, lehet rendes filmet is csinálni. Van benne Amélie-szerű mesevilág, nagggyon vicces az egész, annyira egészségesen figurázzák a hősszerelmes és antiszerelmes karaktereket, hogy tényleg csak röhögni meg bólogatni lehet, hogy na igen, éppen így, tök rendben a zene (sok Smith's, hihi) és hiába írják a mindenhol, hogy ez nem tipikus love story, nem a francokat. Na mindegy, majd az ősznél talán egyetértünk. Könnyed, fájó, aztán mégis reményteli. Nemtom, nekem telitalálat. Gyanítom, a fél világnak Zooey lenne álmai nője. Trailer:



Itt
elvileg meg is lehet nézni.

2010. jan. 1.

buék

No valami ilyesmit mindenkinek: