Megjöttünk, kicsit elmentünk nyaralni anyukámhoz. Arra kellett rájönnöm, hogy a kicsi lányom borzasztó jól veszi a változásokat. Meg sem nyikkant, hogy utaztunk, sem hogy máshol kellett aludnia, egyáltalán, csak a szokásos "akarokvalamitmostésezértvisítokidőnként"-on kívül minden rendben volt. Persze enni nem könnyű vele, mert azt kéri, ami az én tányéromon van, akkor is, ha az ugyanaz, mint az övén. Cserébe viszont evés után (is) nagyon vidám. Ezekről nemsokára részletesebben is (remélem).
Állítólag nem szabad kimenni, mert csúszik minden. És állati hideg van. Jááj, kicsi tavasz, gyere már!
2009. jan. 14.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
na, ennyire azért nincs rettenetes idő, mint amilyen szobazenét renedeltél hozzá
és mit mondanak a mások? (ez amolyan otthon kucorgós, teával és pokróccal olvasós zene akart lenni)
de hát mi ez? nem árulná el valaki?
Avishai Cohen Trio: Remembering. És ki kérdezi?
Megjegyzés küldése