hejderég

hallgattam hej de régi Stinget

Talán az utolsó nyomoronckodás

Másfél órája szöttyögök kis mindenfélékkel, nehogy el kelljen indulni. Karnyújtásnyira a mumus (ez jelen esetben egy órás kirándulás feneszép fővárosunkban), megint genetikai tanácsadás. Pedig azt is tudom, mi fogunk válaszolni, nem lesz szúrás most sem, és mégis, ólomsúlyú az összes tagom, leginkább aludnék vagy sírnék valakinek a vállán, aki nem mond semmit, csak hagyja, hogy kijöjjön ez a kurva görcs, ami szépen összegyúródott az utóbbi hónapok alatt bizonytalanságból, félelemből és tehetetlenségből. Na, remélem, ezután már jön valami megkönnyebbülés.

Nomen est omen

Ennek jegyében ma egymás mellett használható fiúneveket keresgéltem üres óráimban, amikor is egy elfelejtett jelzés miatt feleslegesen csücsültem a gyárban (a vezetéknév sem éppen Kovács vagy Nagy, de azt mégsem írhatom ide, na, de tessék elképzelni egy nagyon rövid, ám sosem hallott vezetéknevet, aminél mindenki visszakérdez első hallás után). Basszus, ezeket a neveket valakik viselik... Utolsó előttinél eléggé felszaladt a szemöldököm, amikor leesett, hogy elvetemültebb típusú rajongók akár két keresztnévként is adhatják a fiuknak.

Bonaventúra Pelbárt
Jefte Orfeusz
Emánuel Maximilián
Polikárp Jusztin
Timóteusz Oszvald
Juliánusz Márió
Kerény Lúciusz
Orbán Viktor
Osszián Radomér

Na, amúgy meg nem éppen könnyű fiúnevet találni, ez a helyzet. Kicsit kezdem megérteni a 150 generáción át ugyanazt a nevet adást, bár egyetérteni sosem fogok.

Bréking nyúz

"A girl for you and a boy for me"

Biztos a telehold is

Meg szimplán a terhesség is nyilván az oka, hogy...

Szóval hordok én szoknyát, időnként, nem nagyon térd fölé érőt. De ma az történt, hogy szinte gondolkodás nélkül megvettem egy Formes kismama-miniszoknyát. Ha nagyon akarom, kicsit lejjebb tudom húzni combközépnél, tényleg mini.

Na de amiért: egyszerűen pont olyan, mint amilyen ruhák álmaimban és fenedrága boltokban leledzenek: viszonylag egyszerű, klasszikus szabás ügyes bolondítással (vagy legyen nagyon színes, mint a már emlegetett Desigual pl.). Jelen esetben enyhén A-vonalú szoknya, ami mintha ketté lenne hasítva elöl és bal oldalon kétharmadnál egyszerűen lecsúszik a sarka, valamint egy darab gyönyörű, fekete gomb van rajta. Szuperpuha szövetből. Hát szóval egy álom, főleg az itthon kapható rengeteg zsákruha után. Jójó, persze, itt is van H&M meg a BBoom meg mittudomén, ezek elviselhetőek egy jó leárazáson, de ott meg kicsi vagy nagy vagy csak az nincs leárazva, ami tetszik. Hát lehet, hogy nem is kéne ezzel ennyit foglalkozni, de baromi nehéz, amikor a teljes ruhatárnak búcsút lehet mondani 10-20 vagy végtelen hónapra és baromi sokáig csak annyit látszik, hogy az ember lánya bálnásodik a sejhaján, bálnásodik a derekán (és persze ezzel együtt a mellkas mérete is elkezd szárnyalni a barbie-i háromszázas mellbőség felé...), ráadásul még mindig vagy 15 réteg ruhát kell felvenni, így aztán megy a furcsa méregetés, hogy ez most meghízott vagy terhes? De ha akarom, akkor nagyon egyértelmű már a helyzet és igen, akarom. És ha lenézek, akkor mindig fülig ér a szám, mert annyira szokatlan és vicces egy ilyen kis labdacsek ott a köldököm környékén. Végre kezd eltűnni a horror-időszak és jön a pörgés, bár meg kell mondjam, ez a káhideg eléggé visszavet minden tekintetben, csak ennék és aludnék, mint egy rendes medve.

Na hát így. Jó, mi? A kismamák kicsit lököttecskék, legalábbis ez az egy biztos.

Amúgy meg egész nap hiperérzékenység és fogalmam sem volt, mitől. Pityergés délelőtt, folyamatos kiakadás a padtársakon (ők csak átmenetiek és tényleg kidegesítő, amit elő bírnak adni, A., légyszi gyere még néhány napra...), haskeményedés nagyjából egész nap, pityergés este egy Ranschburg-vers olvasása közben, aminek a címe: Gyász (na az lehet, hogy ezen bármelyik másik napon a 10 hónapból szintén elpityergem magam).

Egyébként pedig ilyet kérek szépen:

Cím nélkül

Weöres Sándor: A Nő

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

Summertime

Ezt még sosem hallottam a Doors-tól. Na csak ennyi.