Micsoda füstös hang! Persze megint a last.fm dobta. Még egy rakás sztenderdet meg lehet találni a youtube-on a szőkeségtől, elég jól nyomja. Pl. a La Vie en Rose-t franciául. Nagy pirospont.
2008. dec. 27.
2008. dec. 22.
Boldog almajancsi
Ma átmerészkedtünk Pestre Pipivel, szerencsére kendőben vittem, máshogy nem lehetett volna közlekedni a felajzott tömegben. Mindenki meg van őrülve, persze ez várható volt. Ami nem, az az, hogy én viszont végtelen nyugalommal sétálgattam a körúton, Pipi is élvezte, csak a széltől ijedt meg mindig. Szegény nem tud levegőt venni, ha fúj a szél, bújik és kapaszkodik ilyenkor, ami egyelőre kevéssé jellemző rá.
A Fakopáncsba igyekeztünk főleg (hogy én mekkora mamlasz vagyok, h nem ott vásároltam be az összes gyermeknek karácsonyi ajándékot), ott kis szenvedés árán remek pörgettyűt (Pipinek nagyon tetszenek az ilyesmik, de konkrét pörgettyűje még nem volt) és sípot szereztünk.
Aztán észrevettem, hogy nagyon közel van a talán már említett Kaméleon, naná, hogy bementünk. Persze totál le volt fosztva az egész, így csak a gyerekrészleget néztem. Amiért nagyon hálás vagyok, az a játszósarok, le lehet tenni a lurkókat és nélkülük böngészni, ami valljuk, könnyebbség. Na és itt lőttem a boldog almajancsit, ami nem más, mint egy zenélő almakeljfeljancsi. A gyártója a Fisher Price (hát, ez a cég tudja, miért őrül meg a gyerek teljesen - még egyetlen béna játékot sem láttam tőlük, pedig elég sokat ismerek már), és ha jól látom itt a nagy világhálón, ezt 1972-ben tervezték és ma már kevésbé lehet kapni. Na, ő lenne az.
A hangjával együtt tökéletes, ha apuka segít, levideózzuk majd és frissítem ezt a posztot is.
A Fakopáncsba igyekeztünk főleg (hogy én mekkora mamlasz vagyok, h nem ott vásároltam be az összes gyermeknek karácsonyi ajándékot), ott kis szenvedés árán remek pörgettyűt (Pipinek nagyon tetszenek az ilyesmik, de konkrét pörgettyűje még nem volt) és sípot szereztünk.
Aztán észrevettem, hogy nagyon közel van a talán már említett Kaméleon, naná, hogy bementünk. Persze totál le volt fosztva az egész, így csak a gyerekrészleget néztem. Amiért nagyon hálás vagyok, az a játszósarok, le lehet tenni a lurkókat és nélkülük böngészni, ami valljuk, könnyebbség. Na és itt lőttem a boldog almajancsit, ami nem más, mint egy zenélő almakeljfeljancsi. A gyártója a Fisher Price (hát, ez a cég tudja, miért őrül meg a gyerek teljesen - még egyetlen béna játékot sem láttam tőlük, pedig elég sokat ismerek már), és ha jól látom itt a nagy világhálón, ezt 1972-ben tervezték és ma már kevésbé lehet kapni. Na, ő lenne az.
A hangjával együtt tökéletes, ha apuka segít, levideózzuk majd és frissítem ezt a posztot is.
Good Life
Hétfő reggelre (na jó, délelőttre), most, hogy kisütött a nap is, pörgés és vidámság, főleg azoknak, akik még dolgoznak.
2008. dec. 19.
2008. dec. 18.
Merengős kávéhoz
Fogalmam sincs miről szól, de ha valaki érti, igazán idekommentelhetné. Én most iszom isteni kávécskámat, közben a gyárban ütöm a klaviatúrát (és gyorsan beszúrom ezt, míg feljön a nyomorult lista), nézem a szürke eget meg az esőcseppes ablakot és kezdek jobb kedvű lenni.
Les Photos de Mariage - Jeanne Cherhal
Les Photos de Mariage - Jeanne Cherhal
2008. dec. 16.
Viszlát
Ma elbúcsúztam az öblítőktől. Illetve egész konkrétan a zöld lenortól. Imádom az illatát, de ma azt gondolom, az öblítőről le lehet mondani (persze naponta 5-6 eldobható pelenkát hajigálok ki.. nesze neked, környezetvédelem). Régóta készülök erre a lépésre, valami furcsa oknál fogva majd' egy évig rágódtam. Ma kipróbáltam az ecetes öblítést (háromszoros hígítással, 20%-osat, sajnos a mennyiségre nem találtam értelmes javaslatot, így pont annyit tettem a gépbe, amennyi öblítőt tettem volna). Valóban nem lesz ecetszagú a ruha, ez tény. A puhaságot és a szín-, rugalmasságmegőrzést meg meglátjuk. Ennyit a zöldülésről (hogy én mennyire utálom ezt az egész zöldezést, mármint a kifejezést) mára.
2008. dec. 14.
Vidám lagzi
Pénteken lagziban voltunk apukával. Hát, nem olyan könnyű már az éjszakázás, na. Főleg az éjszakázás utáni nappal.
Ez volt a leglazább házasodó mulatság, amiben valaha voltam. Semmi olyan nem volt, ami lagzira emlékeztetné, laza, vidám buli volt, folyt a bor meg a sör egy egészen elképesztő helyen, félig nyitott térben (volt fűtés, bár forróság nem lett), de mindenki kabátban egész éjjel, itt-ott állt egy fa, bár a tetejük a felfújható mennyezetbe vezetett, a székek oldalukra fordított sörösrekeszek néhány rájuk dobott párnával, a falak telepingálva (egy bájos fekete malacra emlékszem főleg), hát ilyesmi. Szeretem az ilyen helyeket, valahogy otthonosak nekem.
Apuka úgy érzi, időutazáson vett részt (de közben minden ugyanolyan, csak megöregedtek a srácokkal), én javarészt a csajokkal dumáltam és sörözgettem, valamint újra és újra rácsodálkoztam, hogy több, mint egy év után sikerült kettesben kimoccanunk valahová (oké, moziban már jártunk meg délutános bambisztáni emigrációban is, de azért az éjszakai kimozdulás más). És kétszer a boogie is beleugrott a lábamba egy-egy szám erejéig, de a dj sajnálatos módon időnként úgy gondolta, hogy egy táncos szám után nem kell egy másik, így mindig abbamaradt a lelkesedés.
Szuperjól éreztem magam. Annyira, hogy a sajátunkat is kábé így képzelem, csak jobb lenne, ha nem nagykabátban kellene mulatozni. Hihi.
Hazafelé menet még beugrottunk a Calgary-ba, ha már úgy is útba esik, kicsit vesztünkre, de sebaj. Egyetlen cigink maradt és ott persze nincs, így azt kettecskén kellett elszívnunk. És ott ült egy csávó, hipermagabiztos mosollyal és szivarral a húsos ujjai közt, két igen ifjú lánynak osztotta egyszerre az észt (főleg a férfi-nő kapcsolatra koncentrálva, ugye), akik csüngtek a szavain és (látszatra) bevették a sok maszlagot. Alig bírtuk visszafojtani a röhögést, sőt, a mellettünk ülők is. Aztán pár perc után már inkább bosszantó volt, ahogy fennhangon mondja a sok hülyeséget, valaki becsukta az ajtót is és a szivarszag egészen fojtogató lett, így aztán hamar el is menekültünk, de kint legalább röhögtünk egy igazán derekasat.
Így esett az első mulatozásunk kicsit több, mint egy év után.
Ez volt a leglazább házasodó mulatság, amiben valaha voltam. Semmi olyan nem volt, ami lagzira emlékeztetné, laza, vidám buli volt, folyt a bor meg a sör egy egészen elképesztő helyen, félig nyitott térben (volt fűtés, bár forróság nem lett), de mindenki kabátban egész éjjel, itt-ott állt egy fa, bár a tetejük a felfújható mennyezetbe vezetett, a székek oldalukra fordított sörösrekeszek néhány rájuk dobott párnával, a falak telepingálva (egy bájos fekete malacra emlékszem főleg), hát ilyesmi. Szeretem az ilyen helyeket, valahogy otthonosak nekem.
Apuka úgy érzi, időutazáson vett részt (de közben minden ugyanolyan, csak megöregedtek a srácokkal), én javarészt a csajokkal dumáltam és sörözgettem, valamint újra és újra rácsodálkoztam, hogy több, mint egy év után sikerült kettesben kimoccanunk valahová (oké, moziban már jártunk meg délutános bambisztáni emigrációban is, de azért az éjszakai kimozdulás más). És kétszer a boogie is beleugrott a lábamba egy-egy szám erejéig, de a dj sajnálatos módon időnként úgy gondolta, hogy egy táncos szám után nem kell egy másik, így mindig abbamaradt a lelkesedés.
Szuperjól éreztem magam. Annyira, hogy a sajátunkat is kábé így képzelem, csak jobb lenne, ha nem nagykabátban kellene mulatozni. Hihi.
Hazafelé menet még beugrottunk a Calgary-ba, ha már úgy is útba esik, kicsit vesztünkre, de sebaj. Egyetlen cigink maradt és ott persze nincs, így azt kettecskén kellett elszívnunk. És ott ült egy csávó, hipermagabiztos mosollyal és szivarral a húsos ujjai közt, két igen ifjú lánynak osztotta egyszerre az észt (főleg a férfi-nő kapcsolatra koncentrálva, ugye), akik csüngtek a szavain és (látszatra) bevették a sok maszlagot. Alig bírtuk visszafojtani a röhögést, sőt, a mellettünk ülők is. Aztán pár perc után már inkább bosszantó volt, ahogy fennhangon mondja a sok hülyeséget, valaki becsukta az ajtót is és a szivarszag egészen fojtogató lett, így aztán hamar el is menekültünk, de kint legalább röhögtünk egy igazán derekasat.
Így esett az első mulatozásunk kicsit több, mint egy év után.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
