1. reggelit semmiféleképpen sem, ha az ég leszakad, akkor sem. Kivéve, ha az ropogós keksz, mert akkor 2 falatot mégis, a 3. pohár tej után. (Igen, borzasztó nehéz lesz visszaszoktatni a normális táplálkozásra)
2. az egyik lejobb hangulatjavító intézkedés és zsarolási alap a lufi. Velük alszik és nekik mondta el az Altatót (kicsire vannak fújva és 40x mondtam el, rá ne feküdjön, mert akkor ijesztő durranásra ébred).
3. A gyógyszertárban annyira el van foglalva a nyomdás filccel, hogy nem válaszol, epres vagy narancsos Nurofent kér. Viszont amikor öltöznénk, csak a Nurofenért reklamál, a gyógyszertárban meg egyéb elfoglaltság révén mindenki benne gyönyörködik és kuncog. Én eddigre már túlléptem mindenféle megrökönyödésen és aggódáson, Nurofen az egyik legjobb barátom. Mert tényleg borzasztó gyorsan hat. És igen, tudom, hogy egy nyálkás kulimász tízezer adalékanyaggal.
4. A hétfő reggel a doktornőnknek is hétfő reggel. Kiakad a mások hülyeségén (joggal), majd viszont nekünk dohog, illetve az orra alá, amikor bent vagyunk (nem jó). Pip ordít és kitekeri magát a vizsgálat elől, de végül egy rózsaszín tündérmatricával le is van kenyerezve (igen, reklámmatrica. igen, olcsó volt...) Kis, immunrendszer-erősítésről és egyéb nyalánkságról folytatott félviták (ő vitázott, én hallgattam), bárányhimlő elleni oltás újranyomása, Prevenar-oltás előkészítése dec elejére. Yeah. Ezek sosem fogynak el. Valamint tavasszal kullancs elleni úgyszint (erre kivételesen emlékeztem). Végül félmosollyal vidáman integet a gyógynéniknek.
5. A kendőben cipelés egy áldás. Csak a vállam bírná még... Olyan jó mindkettőnknek.
6. A szinte üres tészta mindig jöhet. Kis medvehagymaolajjal nyakon öntve betolta az egészet, azaz végre evett valamit.
Amúgy meg kezesbárány és tündérbogyó, de tényleg. Semmi ellenkezés, viszont röhögés és viccelődés (szóvá téve!) az foylamatosan. Nemérteménezt...
2009. okt. 27.
2009. okt. 15.
2009. okt. 8.
2009. okt. 7.
Mindig a kapkodásrohanásfejetlenség
Na, az berántott. Hát ez van főleg. Nekem súlyos rejtély (remélem, csak egyelőre), hogy hogy lehet ezt a rohangálós életformát kevésbé rohangálóssá és nyugodtabbá tenni úgy, hogy azért nagyjából minden jó legyen (mint pl. sokkal több idő Pipivel, kevesebb porcica, fekete ruhák mosása fehér papírzsebkendő nélkül, több tiszta ruha, kisebb káosz otthon, kevesebb őrjöngés és több friss finomság a hűtőben, sok játszótér, némi kimenő, némi mozgás, némi apuka-anyuka idő, sok kimozdulás stb., stb.)
Nemtom. Tényleg. És nem vicces.
Némi megváltás Natasha jóvoltából 3 nap wellness a Balatonon, az első lekoccolás otthonról majd' két után, az biztos csúcsszuperjó lesz. Már látom magunkat rihegve-röhögve a kaviáros-pezsgős reggeli után. Momentán ez tart egyben. Oszt majd lesz ez jobb is, legalábbis ma J azt mondta. Bízom, bízom...
Nemtom. Tényleg. És nem vicces.
Némi megváltás Natasha jóvoltából 3 nap wellness a Balatonon, az első lekoccolás otthonról majd' két után, az biztos csúcsszuperjó lesz. Már látom magunkat rihegve-röhögve a kaviáros-pezsgős reggeli után. Momentán ez tart egyben. Oszt majd lesz ez jobb is, legalábbis ma J azt mondta. Bízom, bízom...
2009. szept. 29.
Hosszú, téli estékre pölö
Íme egy (remélem)gondosan összeállított lista a 100 legfontosabb könyvről. Vajon a sorrend is számít? Tegye fel a kezét, aki mindet olvasta! Valamint lehet vitatkozni, melyik miért nem kéne és mi kéne helyette, hehe. Bevallom, én csak néhányat, sőt, még olyan is van, aminek csak egy részét, kezdve a Könyvek könyvével... Na, szóval kitűztem ezt a vidám, hosszadalmas és igazán könnyen feladható projektet, hogy a következő 10 évben megpróbálom elolvasni őket. Valaki csatlakozik?
2009. szept. 25.
Cafe de Flore
Nahát, ennek a jó kis számnak van egy ilyen verziója is (és a film is elkezdett érdekelni közben):
Az orig meg ez volna, kicsit azért más a felütés, mégha mindkettő borongós is
Ez a Herbert csúcs.
Az orig meg ez volna, kicsit azért más a felütés, mégha mindkettő borongós is
Ez a Herbert csúcs.
2009. szept. 18.
Bölcsizés
Csodával határos módon a hét 5 napján 5x sikerült Pipit bölcsődébe vinni. Haladunk, haladunk.
Az előzményekről apuka írz itt pl., a leválás érzelmi oldaláról oda írtam én is, így itt már csak a heti tapasztalatokról.
A hely konkrétan a tőlünk 5 percre lévő miniplázában található, és ezzel el is árultam a legnagyobb hátrányát. Mesterséges fények, pocsék plázazene (hogy ez miért csak minket zavar, azt nem értem, de viszont sikerült elérni, hogy lehalkítsák) afolyosón, szerencsére a foglalkozószobákba nem hallatszik be. Ezen túl néhány, előre elmondott dolognak épp az ellenkezője volt, ami enyhén kivágta a biztosítékot az amúgy is szanaszét hullott, aggódó szülői párosunknál, mint pl. vizet adnak de közben cukros (!) teát, tánctermek vannak, de nappal nincs ott óra közben meg bömböl a hip-hop ésatöbbi ésatöbbi, de ezek megoldódtak, így már nem is ecsetelem tovább ezeket a rémálmokat. Ja igen, a Fornetti-kérdés még nyitva, egyik nap azt kaptak, amitől szintén sikítófrászt kaptunk. Ám egy héten csak egyszer van ilyen, ám legyen, kibírjuk, annak ellenére, hogy az elején jelezték, milyen nagy hangsúlyt fektetnek a picik táplálkozására.
A felszerelés eszméletlen: trambulin, felfújható vár, labdákkal teli medence, csúszda bent, csúszda a teraszon, profi egyensúlyozó mászóka (vagy mi),alagút, csúszka, legjobb kirakók, könyvek, játékok... Egy paradicsom ebből a szempontból. Két fiatal lány gondozza őket és állítólag van egy harmadik valaki is, őt még nem láttuk. A két lányból az egyik szívból tündéri, a másik szerintem műmosolykirálynő, de ezek csak az első benyomások, majd meglátjuk. A picik jól elvannak velük. Van pár dolog, ami kifejezett idegesít a bánásmódban, mint pl. esés utáni azonnali felkiáltás: Semmi baj!, mert szimplán megkérdezhetnék azt is, jól vannak-e és akkor nem bagatellizálnák a dolgot, fontos, hogy komolyan vegyük a problémikat. Na meg mára is jutott egy bénaság, a gyerek feje feletti megbeszélése annak, mennyire rossz is ő (ráadásul ilyet bakker a kisördögnek sem mondunk) az szintén kicsapta a biztosítékot mindkettőnknél. Hát kb. így vannak a dolgok.
Az alvás jövő hétig várat magára, szerdán közölte a kicsi kisasszonyka, hogy biz' ott aludna, de akkor berezeltem és nem mertem ott hagyni, ez lehet, hogy óriási hiba volt, mert azóta meg nem akart. Így most az a terv, hogy hétfőn mindenképp megpróbáljuk, lesz, ami lesz.
A lényeg, hogy Pipi boldogan megy, imád ott lenni, a lányok szerint nagyon aranyos és bohóckodik, nincs vele semmi gond (még egy könnycsepp sem volt, kopkopkop). És még azt is mondták, hogy milyen kiegyensúlyozott. Szóval, részéről eddig minden szuper.
Sajnos én szinte minden nap zokogva jöttem el, egyik este egy órán át még este is, annyira durva ez az egész, de lassan enyhül bennem is a fájdalom, már-már nincs is lelkiismeret-furdalás és belátom, elfogadom, hogy ez a lehető legjobb kompromisszum jelenleg, amit mindannyian hozni tudunk.
Még írhatnák az egyik kislány extrafura anyukájáról meg arról, hogy az egyik kicsilány asszem bölcsisnéninek néz, meg hogy még nem voltak játszótéren, de végül is van terasz, ahová ki tudnak menni motorozni meg ilyenek, hogy már festettek is meg még sok izé van, de ezeket már kevésbé érzem fontosnak, inkább csak annyi, hogy úgy néz ki, akkor ide fog járni egy évig kisPipi.
Ó, és így nézett ki az első bölcsibe induláskor, izgatottan, vidáman:
Az előzményekről apuka írz itt pl., a leválás érzelmi oldaláról oda írtam én is, így itt már csak a heti tapasztalatokról.
A hely konkrétan a tőlünk 5 percre lévő miniplázában található, és ezzel el is árultam a legnagyobb hátrányát. Mesterséges fények, pocsék plázazene (hogy ez miért csak minket zavar, azt nem értem, de viszont sikerült elérni, hogy lehalkítsák) afolyosón, szerencsére a foglalkozószobákba nem hallatszik be. Ezen túl néhány, előre elmondott dolognak épp az ellenkezője volt, ami enyhén kivágta a biztosítékot az amúgy is szanaszét hullott, aggódó szülői párosunknál, mint pl. vizet adnak de közben cukros (!) teát, tánctermek vannak, de nappal nincs ott óra közben meg bömböl a hip-hop ésatöbbi ésatöbbi, de ezek megoldódtak, így már nem is ecsetelem tovább ezeket a rémálmokat. Ja igen, a Fornetti-kérdés még nyitva, egyik nap azt kaptak, amitől szintén sikítófrászt kaptunk. Ám egy héten csak egyszer van ilyen, ám legyen, kibírjuk, annak ellenére, hogy az elején jelezték, milyen nagy hangsúlyt fektetnek a picik táplálkozására.
A felszerelés eszméletlen: trambulin, felfújható vár, labdákkal teli medence, csúszda bent, csúszda a teraszon, profi egyensúlyozó mászóka (vagy mi),alagút, csúszka, legjobb kirakók, könyvek, játékok... Egy paradicsom ebből a szempontból. Két fiatal lány gondozza őket és állítólag van egy harmadik valaki is, őt még nem láttuk. A két lányból az egyik szívból tündéri, a másik szerintem műmosolykirálynő, de ezek csak az első benyomások, majd meglátjuk. A picik jól elvannak velük. Van pár dolog, ami kifejezett idegesít a bánásmódban, mint pl. esés utáni azonnali felkiáltás: Semmi baj!, mert szimplán megkérdezhetnék azt is, jól vannak-e és akkor nem bagatellizálnák a dolgot, fontos, hogy komolyan vegyük a problémikat. Na meg mára is jutott egy bénaság, a gyerek feje feletti megbeszélése annak, mennyire rossz is ő (ráadásul ilyet bakker a kisördögnek sem mondunk) az szintén kicsapta a biztosítékot mindkettőnknél. Hát kb. így vannak a dolgok.
Az alvás jövő hétig várat magára, szerdán közölte a kicsi kisasszonyka, hogy biz' ott aludna, de akkor berezeltem és nem mertem ott hagyni, ez lehet, hogy óriási hiba volt, mert azóta meg nem akart. Így most az a terv, hogy hétfőn mindenképp megpróbáljuk, lesz, ami lesz.
A lényeg, hogy Pipi boldogan megy, imád ott lenni, a lányok szerint nagyon aranyos és bohóckodik, nincs vele semmi gond (még egy könnycsepp sem volt, kopkopkop). És még azt is mondták, hogy milyen kiegyensúlyozott. Szóval, részéről eddig minden szuper.
Sajnos én szinte minden nap zokogva jöttem el, egyik este egy órán át még este is, annyira durva ez az egész, de lassan enyhül bennem is a fájdalom, már-már nincs is lelkiismeret-furdalás és belátom, elfogadom, hogy ez a lehető legjobb kompromisszum jelenleg, amit mindannyian hozni tudunk.
Még írhatnák az egyik kislány extrafura anyukájáról meg arról, hogy az egyik kicsilány asszem bölcsisnéninek néz, meg hogy még nem voltak játszótéren, de végül is van terasz, ahová ki tudnak menni motorozni meg ilyenek, hogy már festettek is meg még sok izé van, de ezeket már kevésbé érzem fontosnak, inkább csak annyi, hogy úgy néz ki, akkor ide fog járni egy évig kisPipi.
Ó, és így nézett ki az első bölcsibe induláskor, izgatottan, vidáman:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
