Hétfő reggelre (na jó, délelőttre), most, hogy kisütött a nap is, pörgés és vidámság, főleg azoknak, akik még dolgoznak.
2008. dec. 22.
2008. dec. 19.
2008. dec. 18.
Merengős kávéhoz
Fogalmam sincs miről szól, de ha valaki érti, igazán idekommentelhetné. Én most iszom isteni kávécskámat, közben a gyárban ütöm a klaviatúrát (és gyorsan beszúrom ezt, míg feljön a nyomorult lista), nézem a szürke eget meg az esőcseppes ablakot és kezdek jobb kedvű lenni.
Les Photos de Mariage - Jeanne Cherhal
Les Photos de Mariage - Jeanne Cherhal
2008. dec. 16.
Viszlát
Ma elbúcsúztam az öblítőktől. Illetve egész konkrétan a zöld lenortól. Imádom az illatát, de ma azt gondolom, az öblítőről le lehet mondani (persze naponta 5-6 eldobható pelenkát hajigálok ki.. nesze neked, környezetvédelem). Régóta készülök erre a lépésre, valami furcsa oknál fogva majd' egy évig rágódtam. Ma kipróbáltam az ecetes öblítést (háromszoros hígítással, 20%-osat, sajnos a mennyiségre nem találtam értelmes javaslatot, így pont annyit tettem a gépbe, amennyi öblítőt tettem volna). Valóban nem lesz ecetszagú a ruha, ez tény. A puhaságot és a szín-, rugalmasságmegőrzést meg meglátjuk. Ennyit a zöldülésről (hogy én mennyire utálom ezt az egész zöldezést, mármint a kifejezést) mára.
2008. dec. 14.
Vidám lagzi
Pénteken lagziban voltunk apukával. Hát, nem olyan könnyű már az éjszakázás, na. Főleg az éjszakázás utáni nappal.
Ez volt a leglazább házasodó mulatság, amiben valaha voltam. Semmi olyan nem volt, ami lagzira emlékeztetné, laza, vidám buli volt, folyt a bor meg a sör egy egészen elképesztő helyen, félig nyitott térben (volt fűtés, bár forróság nem lett), de mindenki kabátban egész éjjel, itt-ott állt egy fa, bár a tetejük a felfújható mennyezetbe vezetett, a székek oldalukra fordított sörösrekeszek néhány rájuk dobott párnával, a falak telepingálva (egy bájos fekete malacra emlékszem főleg), hát ilyesmi. Szeretem az ilyen helyeket, valahogy otthonosak nekem.
Apuka úgy érzi, időutazáson vett részt (de közben minden ugyanolyan, csak megöregedtek a srácokkal), én javarészt a csajokkal dumáltam és sörözgettem, valamint újra és újra rácsodálkoztam, hogy több, mint egy év után sikerült kettesben kimoccanunk valahová (oké, moziban már jártunk meg délutános bambisztáni emigrációban is, de azért az éjszakai kimozdulás más). És kétszer a boogie is beleugrott a lábamba egy-egy szám erejéig, de a dj sajnálatos módon időnként úgy gondolta, hogy egy táncos szám után nem kell egy másik, így mindig abbamaradt a lelkesedés.
Szuperjól éreztem magam. Annyira, hogy a sajátunkat is kábé így képzelem, csak jobb lenne, ha nem nagykabátban kellene mulatozni. Hihi.
Hazafelé menet még beugrottunk a Calgary-ba, ha már úgy is útba esik, kicsit vesztünkre, de sebaj. Egyetlen cigink maradt és ott persze nincs, így azt kettecskén kellett elszívnunk. És ott ült egy csávó, hipermagabiztos mosollyal és szivarral a húsos ujjai közt, két igen ifjú lánynak osztotta egyszerre az észt (főleg a férfi-nő kapcsolatra koncentrálva, ugye), akik csüngtek a szavain és (látszatra) bevették a sok maszlagot. Alig bírtuk visszafojtani a röhögést, sőt, a mellettünk ülők is. Aztán pár perc után már inkább bosszantó volt, ahogy fennhangon mondja a sok hülyeséget, valaki becsukta az ajtót is és a szivarszag egészen fojtogató lett, így aztán hamar el is menekültünk, de kint legalább röhögtünk egy igazán derekasat.
Így esett az első mulatozásunk kicsit több, mint egy év után.
Ez volt a leglazább házasodó mulatság, amiben valaha voltam. Semmi olyan nem volt, ami lagzira emlékeztetné, laza, vidám buli volt, folyt a bor meg a sör egy egészen elképesztő helyen, félig nyitott térben (volt fűtés, bár forróság nem lett), de mindenki kabátban egész éjjel, itt-ott állt egy fa, bár a tetejük a felfújható mennyezetbe vezetett, a székek oldalukra fordított sörösrekeszek néhány rájuk dobott párnával, a falak telepingálva (egy bájos fekete malacra emlékszem főleg), hát ilyesmi. Szeretem az ilyen helyeket, valahogy otthonosak nekem.
Apuka úgy érzi, időutazáson vett részt (de közben minden ugyanolyan, csak megöregedtek a srácokkal), én javarészt a csajokkal dumáltam és sörözgettem, valamint újra és újra rácsodálkoztam, hogy több, mint egy év után sikerült kettesben kimoccanunk valahová (oké, moziban már jártunk meg délutános bambisztáni emigrációban is, de azért az éjszakai kimozdulás más). És kétszer a boogie is beleugrott a lábamba egy-egy szám erejéig, de a dj sajnálatos módon időnként úgy gondolta, hogy egy táncos szám után nem kell egy másik, így mindig abbamaradt a lelkesedés.
Szuperjól éreztem magam. Annyira, hogy a sajátunkat is kábé így képzelem, csak jobb lenne, ha nem nagykabátban kellene mulatozni. Hihi.
Hazafelé menet még beugrottunk a Calgary-ba, ha már úgy is útba esik, kicsit vesztünkre, de sebaj. Egyetlen cigink maradt és ott persze nincs, így azt kettecskén kellett elszívnunk. És ott ült egy csávó, hipermagabiztos mosollyal és szivarral a húsos ujjai közt, két igen ifjú lánynak osztotta egyszerre az észt (főleg a férfi-nő kapcsolatra koncentrálva, ugye), akik csüngtek a szavain és (látszatra) bevették a sok maszlagot. Alig bírtuk visszafojtani a röhögést, sőt, a mellettünk ülők is. Aztán pár perc után már inkább bosszantó volt, ahogy fennhangon mondja a sok hülyeséget, valaki becsukta az ajtót is és a szivarszag egészen fojtogató lett, így aztán hamar el is menekültünk, de kint legalább röhögtünk egy igazán derekasat.
Így esett az első mulatozásunk kicsit több, mint egy év után.
2008. dec. 11.
2008. dec. 8.
There She Goes
Már megint a last.fm-nek köszönhetően találtam valamit, ami tetszik. Babyshambles a hírhedt Pete Doherty-vel, a csodaarcú és zűrös Kate Moss szintén zűrös ex-pasija. Szobazene a délutáni kávéhoz, tettyék. Kicsit olyan másnapos, szomorkás, de benne van az a lendület, amitől mégsem lesz rosszkedvű az ember.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
