Szóval sikerült megnézni a Twilight-saga első két darabját, gondolván, ha már ekkorát robbant, jó lenne tudni, mire pörögnek a tinik. Én aztán megértem, részben engem is beszippantott,aranyos az egész és hát bevallom, sokkal rosszabbra számítottam. És micsoda szerencs, megy a mozikban a harmadik rész, ott nézem meg, salalala!
Nemtom, mi van, de napok óta ezt hallgatom (meg az egész lemezt). Sem ennek a számnak, sem Sealnek nem vagyok igazi rajongója, persze szeretem meg minden, de ennyi. De valahogy együtt üt. Ja igen, erről beszélek:
Aztán a fácsén hirtelen többen a 500 Days of Summer-ről kezdtek diskurálni, ráadásul jókat mondtak róla, aztán megnéztem, mit ír róla a Filmbuzi, aztán megnéztem a filmet. Hát, ebben aztán van minden, amitől azt érzed, hogy navééééééégre, lehet rendes filmet is csinálni. Van benne Amélie-szerű mesevilág, nagggyon vicces az egész, annyira egészségesen figurázzák a hősszerelmes és antiszerelmes karaktereket, hogy tényleg csak röhögni meg bólogatni lehet, hogy na igen, éppen így, tök rendben a zene (sok Smith's, hihi) és hiába írják a mindenhol, hogy ez nem tipikus love story, nem a francokat. Na mindegy, majd az ősznél talán egyetértünk. Könnyed, fájó, aztán mégis reményteli. Nemtom, nekem telitalálat. Gyanítom, a fél világnak Zooey lenne álmai nője. Trailer:
Ez a film annyira egyenletesen mesés, bájos, kedves és egyszerűen remek, hogy mindenkinek csak annyit tudok ajánlani, azonnal nézze meg, akármilyen hosszú is. Vigyázat, kicsit sírós a vége (mintha ezen bárki meglepődne a trailer alapján...).
77 magyar ilmet lehet itt megnézni december 31-ig. Tekníka, mondaná az apám. Be akartam szúrni ide kettőt is, de a blogger aszongya, szar a kód. Na, ennyit a kandiscukor motzikájáról, de azért nézzétek a filmeket.
Tegnap is sütött a napocs! És most is süt! Több, mint csodás, így felőlem lehet hideg, csak egy kis fényt, egy kicsikét kérünk szépen, szépen, szépen.
Elmerészkedtünk a Fény utcai piacra szombaton, nagy kár, hogy nincs egy ici-picit közelebb, minden nap oda járhatnánk, ez a Kolosy téri mindig siralmas, főleg, ha egy rendes piacot lát az ember. Pipi kicsit nyűgös lett - hát persze, hiszen alig aludt délelőtt, így a nyakamba vettem. Szuper dolog nyakban vinni a lányomat! Erősen kapaszkodik, borzasztóan élvezi az új perspektívát és amikor elkezdtem ugrándozni, hangosan kacagott (ami a legnagyobb ajándék). A séta vége felé nekiállt huzogatni a hajamat, valahogy így:
Rosszkedv odébbállt, a helyére beköltözött a para, szerdán műtik Pipi nyakáról a kopoltyúív-maradványt, be vagyok tojva, bár egyelőre azért, hogy egy kicsit sem legyen taknyos (mert akkor nem műtik, az altatás miatt), nem várom a szerdát, egyáltalán. Persze végre túlleszünk rajta és csak 24 órát kell bent lenni a Madarászban, de akkor is, és egyáltalán, olyan kicsi még és ez az altatás, nagyon ijesztő és félelmetes, jaj, jaj, jaj. Majd pénteken beszámolok, hogy és mint vészeltük át.
Tulajdonképp szeretem az őszt is. Meg minden évszakot, amikor érkezik. De nem tagadom, nyári gyerek vagyok és akkor érzem igazán jól magam. Szomorkodni kezdek, amikor este nyolckor már sötét van. Pedig hol van még a délután négykor sötétedés, amitől igazán becsavarodok. Ma kicsit sötéten látom a dolgokat, bocs.
Fél kilenckor arra ébredtünk, hogy valamiért fel vagyunk dagadva mindketten férjecskével, Pipicsibi még alszik, esik az eső és hideg van. Fura egy reggel. És még mindig nem ébredtem fel, pedig már negyed 12 van. Az eső elállt, talán megpróbálhatunk egy sétát és egyúttal bevásárolhatunk a drogériában.
De végre valami jóról, szépről is írnék, mert az is rengeteg történik. Ezt a csodát múlt héten kaptam meg, 6-os mezszámú barátném, továbbiakban V készítette a születésnapomra:
Úgy meghatódtam, amikor megláttam (először és másodszor is, először képen láttam, aztán pár nap múlva élőben is), el is pityeregtem magam, ez annyira személyes és kedves és az egész kézimunka, szóval melós is - ilyet akkor csinál valaki azt hiszem, ha nagyon nagy szeretet érez. Ja igen, az még hozzátartozik a dologhoz, hogy nagyon bírom a baglyokat, ezért is figyel ez a nagyszemű itt a borítón. A borító egyébiránt egy verseskönyvet rejt, amit nekem kell megtöltetnem másokkal, méghozzá gyerekversekkel, Pipicsibinek. Szóval, ha valaki olvas, elkezdhet gondolkodni a versen, mert megyek a könyvvel hamarosan. És nemsokára megnyílik V boltja az Etsy-n, meg lehet majd csodálni őket.
Eléggé mozgalmas hétnek nézünk elébe, ide-oda rohangálunk, látogatunk, meglepetés-látogatunk, dokikhoz megyünk, lomtalanítunk - azért majd próbálok előkerülni. Arról már nem is beszélve, hogy anyuka a héten tán 3D-s motzit is lát, mert olyat még sose, na meg Zap Mama koncertre megy, csuhajja! Jó lesz. Ízelítő a vidám Zap Mamából:
Itt pedig a komolyabb, DJ Krush-sal (akit szintén nagyon bírunk):
Rendületlenül lépeget továbbra is és folyamatosan magyaráz. Hirtelen megtanult minden magyar mássalhangzót kiejteni és próbálkozik. Valamint időnként reagál a Hol a lámpa? játékra. Mindent értek, miért az első év a legcsodásabb időszak.
És tegnap itt volt Béka nálunk, majd' egy éve nem találkoztunk és csacsogtunk öttől este tízig, végre! És nem is tudom, megnézte-e végül a My Blueberry Nights-ot és vajon tetszett-e neki. Mert nekem nagyon nem, pedig Jude Law, Norah Jones, Rachel Weisz és Natalie Portman, mind szuperek szerintem, de valahogy a film maga, az ahelyett, hogy kedves lenne (pedig mintha az akarna lenni), művészieskedő és csinált lesz, na mindegy. Azért persze meg lehet nézni, nem rettenetesen rossz, csak valahogy nem hagy jó érzéseket.
Hip-hip Cseh Laci, úristen, milyet úszott... Csak így tovább!
