Forró csoki

Gyerekek, ez a forró csoki mindent visz! Egyúttal megértettem, miért olyan drága mindenhol (bár ha jól látom, általában valami előregyártott porból készül, sajnos), az alapja, maga az étcsoki elég nagy mennyiségben kell hozzá ami meg ugye elég drága. De tényleg mennyei, főleg egy ilyen hideg napon, brr. (a képet nem merem leszedni, pedig igazán étvágygerjesztő)

Közérdekű

Nahát, Jamie Olivernek van magyar nyelven elérhető blogja, hoppá!

Meglepő

Egy óra alatt háromfogásos ebéd, na, az hogy hangzik? Mondjuk vega lett, részben véletlenül, részben, mert péntekenként húsmentes napja van Pipnek. Ma büszke vagyok, csak azt sajnálom, hogy L baba és a mamája nem tudtak jönni végül, aki miatt ennyire igyekeztem.

Na de, le is rántom a leplet, semmi komolyra ne tessék számítani, viszont finom, dögmelegre való ennivaló egytől egyig, a non plus ultra meg az, hogy egészséges is. Kezdésnek jól lehűlt uborkaleves, dolce vita-módra, csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem sokszor ennyi pisztáciát is elbír; aztán egy könnyű saláta, a melegre tekintettel: rucola, mozzarella, olívabogyó, koktélparadicsom (aláírom, drága, de viszont eszméletlen az íze és amennyi egy ilyen salátába kell, az már nem vágja földhöz az embert) nyakon öntve olívaolajjal és egy kis bazsalikomos ecettel (ami már előre van keverve némi olívaolajjal), só, fehérbors, rengeteg friss bazsalikom némi pirított kenyérrel. És innen a variációk száma végtelen, lehet midnenféle hússal is turbózni, még több zöldséget tenni bele, ma ez a nagyon egyszerű sikeredett. A desszert pedig még várat magára, délben csak a maradék fagyasztatlant kóstolgattam: ledarált málna joghurttal és mézzel keverve, pálcikás fagyiformában fagyasztva. A mézet Dolce Vita Kriszta javaslatára tettem bele, szerinte hidegen minden kevésbé édes, és neki mindent elhiszek, amit ennivalóról ír.

Fotó az sajnos egy szál se. Aki nem hiszi, járjon utána vagy jöjjön el egy ilyen meleg nyári napon, hátha...

Csigák

Ez a kezdő szakácsnő csigás utakra tévedt az elmúlt hetekben. Nem mellesleg végre kristálytisztán látja, főzni nem igazán szeret, max. leveseket, viszont sütni, na azt annál inkább.

Az első kakaós csiga első fotója (recept Macikonyhából):



És az első másmilyen csiga, aminek nem is csiga a becsületes neve, hanem kalács, méghozzá Ferdinánd (ez pedig a Női Lapozóról).



És ha valaki azt hinné, hogy ezek bonyolultak, akkor jelentem, egyáltalán nem. A feltekerés az persze rejtély, hogyan működik normálisan, de a végeredmény mindkét esetben ehető volt, sőt, még egy kicsit talán jobb is, mint ehető. Igaz, a kakaós csiga közel sem olyan lett, mint a békebeli, szinte foszlós, magas, kecsesen kunkorodó, hófehér tésztájú bolti csoda, amire vágytam, de hát ki tudja, idővel mi sülhet még ki (hehe).